Vizsgadrukk & The Aftermath

24 09 2006

Vizsgázni már tényleg mindenki vizsgázott. Van akinek ez havi rendszerességgel, mint nőknél a menszesz, és szinte meg se lepődik rajta, a többségnek van vizsgaidőszakuk, néhánynak meg évente esetleg egyszer adódik valami, amin meg kell felelni.

És mégis, igazából teljesen mindegy, milyen gyakran is jönnek ezek a szemét és olykor tényleg reménytelenül nehéznek és lehetetlennek tűnő vizsgák, mindíg mindenki izgul előtte. Bár talán a jó szó itt a “fél” lenne. Hiszen mindnyájan félünk a kurdarctól, attól, hogy nem felelünk meg, szarul esik, ha valaki jobban teljesít, mint mi, holott nem feltétlen tanult többet, stbstb.
A vizsga előtt mindenki tudja, hogy kb mennyi idő kell neki a felkészüléshez. Hány nap/hét az ideális, ezt mindeki belövi. Aztán a nagyátlagnak a belőtt, eltervezett időnek csak kb 70%-át szánja valóban a tanulásra, felkészülésre, bár lássuk be, a végén mégis legtöbbször úgy érezzük, elég lesz ez a csökkentett időmennyiség is a sikerhez.

Aztán jön a jeles nap, ami előtt lehet, hogy a drukk, bár inkább a félelem miatt nem is alszunk, vagy csak valami minimális embertelennyi óramennyiséget. Folyamatosan nézzük az időt, számoljuk, hogy mennyi idő van még hátra, aztán mikor induljunk el, előtte együnk e, igyunk e, kávé/RedBull, bármi, ami épp számításba jöhet. Amivel tulajdonképpen eltereljük a gondolatunkat a dologról, vagy csak simán bemeséljük magunknak, hogy ettől, vagy attól jobban fogunk teljesíteni, okosabbak, éberebben leszünk tőlük. (lást szőlőcukor as well)
Megírjuk (vagy felmondjuk), miközben még picit bennünk van az a szívrohamhoz szerü érzés, hogy most 1-vagy szétvernél valamit a felgyülemlett feszültség miatt, vagy 2-meghalnál legszívessebben. Aztán írod, írod és tényleg megpróbálod a lehető legjobbat összehozni az egészből, ha kell akár illegális (aka puska) révén is. Amit, ha késöbb nézed meg nem is biztos, hogy akkora erkölcsi csorba használni. Legalábbis szeritnem nem az. Nekem sokszor volt pl. dolgozat/vizsga írásakor, hogy a puska már-már csak címszavakból állt és segített egy mondatot elkezdeni, vagy pont, hogy befejezni.

Whatever. Megírod és nagyjából érzed, hogy milyen lett. A legrosszabb az, amikor nem érzel semmit, vagy azt érzed, hogy hát ez meg is lehet, meg meg is húzhatnak rajta.
Kis idő elteltével (órák-napok-hetek és igen, volt már rá példa: hónapok) megtudjuk az eredményt.
Többnyire ilyenkor két lehetőség jön: 1-berúgunk azért, mert meglett, vagy 2-berúgúnk azért mert nem lett meg.

Amikor meglett az a kiváltáságos érzés jön, hogy összegyűjtjük az összes tantárgyhoz kapcsolódó anyagot (köny, jegyzet, nyomatott slideok, stb) és beb*sszuk a sarokba/dobozba/tűzbe/stb.
Amikor nem lett meg viszont elkezdődik megintcsak az egész előről.
Folyamatosan idegesíted magad, hogy akkor mi is lesz, mivel számolj, mit tanulj, akkor most mégjobban, mégrészletesebben, és csak idegesíted magad.

Bár a végén mindíg rájövünk, hogy igenis képesek vagyunk megfelelni, és a végén ez az egész nem más, mint csak egy vizsga a sokból.

Reklámok

Műveletek

Information

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s




%d blogger ezt kedveli: