Budgeting – kiegészítés

14 10 2006

Szóval az előző posthoz egy kicsi háttér, hogy mégis miért is akkora dolog átmenni egy szerencsétlen vizsgán.

No, 2006 nyári szemesztere. Amikor visszatértem az IBS-es cserefélévemről belepottyantam egy olyan tantárgyba, hogy Corporate Planning, Budgeting and Controlling. Na most ezt lerövidítettük Budgetingre, érthető módon.
A prof egy ír faszi volt, akiről már az első órán lerítt, hogy marha precíz lesz és ugyanakkor marha kemény is.
Pl. PowerPoint slide-jai egyszerűen a legapróbb részletig szinte tökéletes volt és mindent percre pontosan kiszámolt. Mi mennyi ideig fog tartani, “Break” slide-ok, amikor rövid szünetet tartottunk, stb.
Szóval már előre “vártuk” a vizsgát, mert tudtuk, hogy nagyon izzasztó lesz.

El is jött szépen.
Első nekifutásnál az osztály 90%-a bukott. Köztük olyan emberekkel, akik vagy már dolgoztak banki szektorban, vagy alapban finance “zsenik”.

Szóval meglepődtünk elég rendesen. Dékánnál panaszt tettünk, stbstb, de nem segített. (amúgy 35%os vizsgát írtam, 50 lett volna a megváltó határ)

Első retake-re nem mentem be, orvosi igazolással, mert tudtam, hogy nem tudok rá rendesen felkészülni, főleg úgy, hogy előtte is, meg utánna is volt vizsgám.
Amúgy a másodikra kb 20an mentek el, ebből asszem 12-t megvágtak. Szal lol again.
A második retake nyáriszünet után, ebben a szemeszterben jött. Aug. második felétől tanultam rá, folyamatosan egy füzetbe írtam(amit a végére sikerült teleírnom – A4 regular size) a fogalmakat, gyakoroltam a számolást, stb.
Aztán szétszedték 1óra elméletre egy pénteki napon, valamint 2óra gyakorlatra a következő kedden.

Hát ennyire még nem voltam befosva vizsga előtt. Tudtam, hogy tudom az anyagot, de rettegtem attól, hogy mégsem jön össze, mert tényleg beleadtam apait-anyait, hogy mindennel rendben legyek.

Na és a lényeg, hogy ebből sikerült átmennem, és ezt ünnepeltem az előző postomban. Amúgy úgy tudtam meg, hogy Eric most egy másik tantárgyat halgat tőle és prezentációt tartott. Keynote-osat, gondoltam megnézem, prof tuti nem neheztelne egy ilyen miatt.
Aztán amikor meglátott azzal fogadott, hogy:

“Aah, Mr. Heim! Aren’t you suppose to be happy right now?”
I was like: “What do you mean??”
Him again: “You passed the exam, don’t you know it?”
Me: “What? You kidding?”
Him: “No-no… you passed. With a four. You did good, congrats”

Hát ekkor volt, amikor marhán megörültem és egy ÓRIÁSI kő esett le (végre) a lelkemről.

Sok ilyen érzést mindenkinek!
Mint egy lelki orgazmus. Áhh… 🙂

Reklámok

Műveletek

Information

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s




%d blogger ezt kedveli: